Elérkezett a nagy nap! Hosszas huza-vona után, amit egyrészről a Covidnak, másrészről a gördeszkás balesetemnek köszönhettünk, végre sikerült találni időpontot a saját esküvőnkre (merthogy fotózni számos esküvőre járok ám!).
A két halasztás után egy őszi dátumot sikerült megoldani, nekünk alapvető fontosságú volt, hogy a fotóinkat jó barátom, mentorom, Hídvégi Gabi készítse. A zenét szintén a szolgáltatói körből ismerős OneManBand, azaz Mészáros Zoltán biztosította, Magyarország legjobb esküvői dj-jeként. Ezen kívül természetesen nem tudtunk engedni a helyszínből sem! Az általunk választott helyszín a Sztrilich Pál Cserkészpark lett, egyrészt én ismertem korábbról a gimis beavató táborom kapcsán, másrészt meg egy fantasztikus helyszín kültéri esküvőkre, nomád szállással. Mi mindent magunknak szerveztünk, emiatt egy kicsi késéssel indultunk, de végül minden összejött, amit szerettünk volna!
A ceremónia előtt számháborúztunk a parkhoz tartozó hatalmas réten, majd Roland barátom összadott bennünket egy baráti szertartás keretében és egy finom vacsora után kezdetét vehette a lagzi. Magát az esküvőt Bende barátom vezényelte le, mint ceremóniamester, bár nem ez a foglalkozása, egy-két kókler kolléga helyett ajánlanám, ha vállalná. De nem vállalja, egyszer volt Budán Peterdiéknek esküvője, ahol egy Bende nevű egyed volt a cm.
Volt hatalmas tábortűz, egy egész násznépet megmozgató közös játék, dáridó, tetszőleges füllukasztás, veretikül és persze megszámlálhatatlan sörcisszenés. A hűvös este és a vasárnapi nap ellenére elég sokáig roptuk, a kemény mag az utolsó működő gázgomba alatt, minimál technóra reggelig tudta volna folytatni, de végül beláttuk, hogy a park által biztosított jurták, illetve nekünk Vaskacsa hívogató kényelme mégiscsak ellenállhatatlanul a pihenés felé csábít. Itt a vége, vagyis az eleje, jelentsen ez bármit is…
ui.: nem raktam be az összes képet, mert a jóízlésnek is van határa.
