Szezonzárásként a Bakonyba érkeztünk visszatérő vendégként és igen, a fenti kép egy erdőt ábrázol a’la Jani. A szokásos csipet-csapat és jóbarátaink Márton és Eszti tartottak velünk egy pár napos kirándulással, sütögetéssel és sörözéssel vegyített vadkempingezésre. Nem minden évben megyünk az Őrségbe, de egy őszi túrára mindig kerítünk alkalmat.
Vinyéről remek kirándulást lehet megtenni a szurdokba, mi általában a szurdok egyik oldalán bevetjük magunkat az ország egyik legszebb erdőségébe, hogy a szurdok végén kilyukadva a turisták által közkedvelt műúton csorogjunk vissza a patak és a vonat mellett. A viadukt alatt egy kis szájtátásra érdemes megállni, főleg, hogy vannak olyan bátrak, akik alkalmanként Via Ferrátáznak a környékén, sőt olykor kötélen ereszkednek le a hídról. Persze én ilyesmit sosem csináltam még, nem azért írom, csak láttam valahol egy könyvben.
Vinye után a Tihany és Sajkod közötti panoráma útvonalat vettük célba, a Külső és Belső- tavak társaságában reménykedtünk egy gyönyörű naplementében, ami sajnos ezúttal elmaradt. Sörrel és nassal kárpótoltuk magunkat, tudva, hogy hamarosan visszatérünk…
Túránkat és a vadkempinges szezont a badacsonyi bazaltorgonákhoz vezető bazijó úttal zártuk. Vesztettünk egy bakancsot (Eszti lábáról leszakadt régi bajtársa), de a bakancslistáról kihúzhattunk egy újabb elképesztő hazai nevezetességet, így egálra egyenlítettünk és angolosan távoztunk.
