A túrán (ahogy már párszor említettem és sztorizgattam is róla) számtalan érdekes emberrel és történettel találkozunk, van, hogy mi érdeklődünk valami iránt, de legtöbbször valahogy megtalálnak az emberek minket. Mindig nagyon jól esik pár szót váltani a helyiekkel, az pedig külön nagy élmény, ha még inspirálnak is! Ez történt miközben a legutóbbi blogbejegyzést írtam egy mekiben. Odajött hozzánk egy srác és megkérdezte mit csinálunk, tetszettek neki a képeim, majd én is megkérdeztem, hogy mi-merre-meddig? Kiderült, hogy felhagyta mérnöki munkáját, hogy saját termékeket tervezzen és gyártson, amiket Kickstarteren indít útjára. Nagyon jó cuccokat talál ki, nemcsak, hogy jól néznek ki, de igen praktikusak is. Ami engem igazán megfogott, hogy volt annyira belevaló, laza és egyben precíz, hogy megcsinálta egyedül. Elképesztő teljesítmény! Ráadásul nagyon kedves is volt, a beszélgetés vége pedig az lett, hogy kaptunk egy-egy karabinert ajándékba. Aki érdeklődik az igényes outdoor termékek iránt mindenképp vessen ide egy pillantást, most indította el a legújabb Kickstarter kampányát egyébként egy új típusú karabiner prototípusával.
Az Antilop-kanyontól pár km-re található a Horseshoe Bend, magyarul a Patkó-kanyar nevű hely, ami a Kolorádó-folyó által vájt hatalmas kanyar sziklafalakkal övezve. A parkoló fizetős, de cserébe könnyen megközelíthető a hely, ahonnan rálátás nyílik az egész kanyarra. Nagyon felkapott, de van ehhez hasonló hely még, csak nem ilyen egyszerűen elérhető. A kanyar megtekintése után (ahol tilos drónozni) a Grand Canyon Nemzeti Park bejárata előtt berepültem Lassie-vel egy nagyon hasonló, érintetlen kanyar fölé, de föntről látszott, hogy akár gyalog is megközelíthető lenne, ha szánnánk rá egy napot.
Maga a repülés igen rizikós volt, több, mint két km-t repültem 50 km/h-ás sebességgel a kanyar fölé, pár perc videózás, fotózás, majd vissza max sebeséggel, végül 4%os akkutöltöttséggel szálltam le, de már nem tudott teljesen visszajönni hozzám, elé kellett szaladnom a kaktuszos, sziklás lejtőn, hogy elkapjam, mert már minduntalan le akart szállni automatikusan. Szóval stresszes volt, de megérte a felvételekért. Mivel a parkokban tilos drónozni ilyen trükkökhöz kell folyamodni, ha értékelhető felvételeket szeretnénk készíteni…
A Grand Canyon maga számunkra nem volt extra, a többi nemzeti park sokkal többet nyújt túrázás és élmény szempontjából, bár a látvány tényleg grandiózus. Nyomtunk egy közepes túrát a kanyon belseje felé, láttuk kanyarogni a Kolorádó-folyót, megnéztük a naplementét és folytattuk utunkat Las Vegas felé. A nemzeti parktól nem messze éjszakáztunk, ahol először ért bennünket konfliktus a túra során a vadkempingezéssel kapcsolatban. Legális helyen aludtunk, de egy másik vadkempingező úgy gondolta, hogy az éjszaka közepén megérkezve túl közel álltunk meg az “ő” helyéhez, ezért reggel hatkor üvöltözve és káromkodva keltett minket. Bár semmi jogalapja nem volt erre, a nyugodt továbbalvás érdekében arrébb parkoltunk és durmoltunk tovább pár perc lehiggadás után. Az ilyeneknek nem mondok semmit, nem éri meg, viszont nem tudom, hogy, vajon egy Walmart parkolóban hogyan viselkedik egy ilyen elmeroggyant, ahol van, hogy beállsz egy parkolóhelyre és mindkét oldalt melléd állnak aludni.
Ennyit erről, nem éri meg a termelődő netszemét, amit ennek az ügynek a további részletezése jelentene. Las Vegas előtt útbaejtettük a Hoover-gátat, aki erre jár mindenképp nézze meg, elképesztő látvány és mérnöki teljesítmény! Las Vegasról viszont már nincs ilyen jó véleményem, mivelhogy még egy ilyen visszataszító városban, mint ez még nem jártunk. Nehéz is városnak nevezni ezt a valamit, ami nem emberek kényelmesebb közös együttélése érdekében jött létre, hanem valami egészen elképesztő agymenés miatt. Akik ezt összehozták még jobban megérthetőek, de akik fenntartják ezt az egészet az orbitális hülyeségükkel, hát számukra nincs mentség. A város nem lasvegasos része átlagos amerikai városképet mutat, ezen felül ott van persze mindenki Las Vegasa, az utca, ami a csillogás, fényűzés, luxus melegágya.
Na, nem. Inkább a műanyag, bóvli, kajli, csicsa, lehúzás, egy lelki nyomor az egész hely. Az, hogy ez a világ legfényesebb városa sajnos maximum a megvilágításra vonatkozhat, de ugye manapság már ez sem éppen pozitív tényező a környezeti hatásokat tekintve. Hotel, hotel hátán, a földszinten “játék”termek, azt, hogy azon mi a játék, ha valaki elveszít egy ültő helyében száz dollárt, senki sem fogja nekem megmagyarázni. Ja, az elveszít is erős, inkább adományoz a már amúgy is mérhetetlenül gazdagoknak. Jár a taps, a rulettasztal mellett nagyfiúk, nagylányok végre kiélhetik álmaikat, amíg el nem fogy a pénz, ami hamar bekövetkezik. Dekadencia? Inkább az emberi hülyeség és üresség olyan mértékű szintje, amihez már nincsenek szavak.
De ez buli, meg ugye az is, ha a a limuzinból menet közben kiüvöltözik az ember, a számlád meg már üres, mert nem Budapesten költöttél 3000 forintot bulira, hanem Las Vegasban ugyanennyit, csak dollárban. Ja, bocs a számlád nem is üres, mert pénzed az nem volt, csak a 10 hitelkártyád keretét merítetted ki egy rövid éjszaka alatt. Na, jó most már repülhetsz vissza az amerikai álomból, megvolt az életreszóló vegasi buli, mint a filmekben. Amúgy tényleg jó amerika sok szempontból, de valahogy ez már kicsit túlhaladott koncepció. Persze ezt is látni kell, mi is játszottunk fejenként egy-egy dollárért, hogy ne az a 80% legyünk akik ide amúgy nem játszani jönnek, aztán mégis elszórnak egy csomó pénzt. Nem, mi ezt az egy-egy dollárt erre szántuk, de már azt is sajnálom. Na, pápá Vegas.
A túrával kapcsolatos írásaim, fényképeim, videóim megjelennek az Utazóbázis Európán túli Facebook csoportjában is. Utazással kapcsolatos érdekességekért, infókért, tájékozódás céljából ne habozzatok belépni!