Enyhülni látszott az idő, úgy döntöttünk, megmászunk egy hegyet, ami még metróval elérhető közelségben van. A 830 méter magas Baegundae-csúcs a Pukhanszan Nemzeti Parkban nem tűnik olyan vészesnek, de a mászás mellé elképesztő magas páratartalom társult: 90-99% környéki, szóval eléggé levert a víz, mire felértünk.
Elsőre úgy tűnt, nagyjából hiába kapaszkodtunk fel a sziklákon, mivel köd borította a tájat. El is indultunk szomorúan lefelé, amikor egyszercsak kitisztult az idő, mi kapva az alkalmon visszamásztunk gyorsan és megnéztük magunknak a kilátást. Jól tettük, mert kb. 5 percig volt tiszta a kilátás, utána ködbe borult újra minden.
Nem volt egy pihentető túra és mivel jó ideje punyultunk nem lepett meg, hogy három napig izomlázam volt a vádlimban, alig bírtam lépcsőzni. De azért kihasználtuk az utolsó pár napot a tízből Szöulban, megnéztük a maradék tervezett látnivalót, köztük az egész városra gyönyörű kilátást engedő tv-tornyot, ráadásul sötétben!
Utolsó este Marciékkal kóstoltunk még egy picit a koreai gasztronómiából, lecsúszott pár feles a helyi vodkából, anélkül nem mehetünk tovább! Elhoztuk a cuccainkat a szállásra, másnap kimetróztunk a reptérre és az utolsó éjjelt ott töltöttük, akárcsak az elsőt.
Korea nagyon egzotikus élményt nyújtott számunkra, rengeteg érdekességet láttunk, amit próbáltam képekben átadni. Az emberek nagyon kedvesek, ugyanakkor visszafogottak. Minden tiszta, az emberek nem toprongyosak, alig van kuka kihelyezve mégse szemetes a város. Mindenhol (pl. az összes metrómegállóban) ingyenes nyilvános wc található és képzeljétek: az is tiszta, pedig nem a bokrokat használják a helyiek, hanem eme nemes intézményt!
Nem lenne kerek a sztori, ha nem írnám le, hogy a sietős, munkaorientált, túlhajszolt életükben étkezésre már csak korlátozott idő jut, emiatt az összes boltban kapható zacskós (dobozos) leves és tészta, amit a kihelyezett forró vízzel, mikróval bármikor el tudnak készíteni időt és pénzt spórolva. Ezen kívül a boltokban minden, de tényleg műanyagba van csomagolva nagyon alapos módon, így a hulladék amit kitermelnek elképesztő méretű lehet.
Egyébként az ilyen megoldásokat előszeretettel használják parkokban is, nagyon szeretnek piknikezni, filmezni a szabadban. Ja, igen rengeteg gyönyörű parkjuk van, de maguk az utcák is nagy fákkal szegélyezettek, nem nyom össze a város. Ezenkívül minden alkalmas helyen utcai edzőhelyeket építenek, amiket nem csak a fiatalok használnak, hanem az idősebb korosztály is. Sőt, kb több idős embert látni, mint fiatal, gyúrós arcot!
Korea egyébként nagyon drága, kb. kétszer annyiba kerül minden, mint otthon, egy sör a kisboltban 1000 forint. Viszont ki is tudják fizetni, mert normális, európai szintű fizetés jár. A fizetésért viszont rengeteget dolgoznak, addig nem mehetnek haza, amíg a rangsorban felettük álló dolgozó így nem tesz. Van mit tanulnunk tőlük, de a munkamániájuk nem tartozik ide… No, nem szaporítom többet a szót, jöjjenek a képek!
A túrával kapcsolatos írásaim, fényképeim, videóim megjelennek az Utazóbázis Európán túli Facebook csoportjában is. Utazással kapcsolatos érdekességekért, infókért, tájékozódás céljából ne habozzatok belépni!