Kappadókia után úgy éreztük, hogy most jó sokáig nem fog lenyűgözni semmi. De hát Törökországban vagyunk és Zsófi eszméletlenül jó túratervező. Gyakorlatilag keresztül szeltük Törökországot, pont az ország közepén. Kappadókiától a Van-tóig vezet egy nagyjából 900 km-es autóút, elég jó minőségű és gyakorlatilag senki nincs.
Puszta, hatalmas hegyek és az út. Nagyjából ennyi. Ja, átautóztunk egy akkora városon, mint Budapest, de arra turista nem jár. Furcsállták is, hogy mit keresünk arra. Kappadókia után külföldiekkel nem igazán lehet találkozni, nekünk magyaroknak meg egyenesen vakfolt már ez a térség. Senki nem beszél angolul, viszont remekül autózható és meg is éri!
A Nemrut vulkán már rég nem működik, viszont amikor működött létrehozott egy, a Balatonnál 16-szor (!!!) nagyobb tavat. Ennél fogva kissé félve kapaszkodtunk felfelé a kis Pajeronkkal az eleinte lebetonozott, majd macskaköves (!!! életemben nem láttam ennyit), majd természetesen földúton. Elképesztő látvány egy vulkán pereméről lenézni a kráterbe, de még elképesztőbb, hogy simán be lehet autózni!
A kráter széle kb. 2500 méter magasan van, a kráterben található tó pedig 2258 méteren. Úgy döntöttünk a kráter közepén lévő tó mellett méltó szálláshelyet találtunk, így egy vulkánban töltöttük az éjszakát. Hihetetlen érzés, ahogy a kráter fala körülölel, kicsit félelmetes is. Sajnos nem csak mi ketten aludtunk ott, tőlünk 3 km-re egy másik tónál laknak ketten, így velük osztoztunk az élményen. Elfértünk na, nem csinálunk ebből problémát!
