Késő éjjel érkeztünk meg Göremebe, ami Kappadókia központja. A nyüzsgő turistafaluban megérdeklődtük, hogy mi merre meddig… Felautóztunk egy nagyon meredek és szűk utcán, egészen a fennsík tetejére, hogy a legjobb helyről élvezhessük a hajnali hőlégballon áradatot. Nagyon jó helyet találtunk, így este elszórakoztunk egy órát az autó fotózásával (az előző blogpost fényfestős képei ekkor készültek). Ennek csak annyi hátulütője volt, hogy az alvással tölthető ráink száma nagyjából négyre csökkent és eddig se pihentünk sokat.
Ettől függetlenül mindkettőnk szeme kipattant a reggeli ébresztőre, 4.45-kor már át is álltunk egy jobb helyre. Addigra már pár hőlégballon az égen volt, kb. fél óra leforgása alatt már az összes felszállt. Sajnos a napfelkelte nem volt az igazi, mert nagyon sok felhő árnyékolta be a környéket. Mindenesetre így is elképesztő látványt nyújtott rengeteg hőlégballon, amit próbáltunk is megörökíteni! Volt rá példa, hogy összeütköztek a levegőben, de a legérdekesebb az a jelenség volt, ahogy szállították az embereket a leszállás után. Nem eresztették le a ballont, így az lebegett, a kosarat pedig az autók platójára rögzítették. Na, így furikáztak a hegyen, versenyezve, hogy ki talál jobb pezsgőző helyet a főleg kínai ügyfeleinek.
Miután lecsengett a buli mi is továbbálltunk, le a völgybe a sziklaformációkhoz. Be lehet menni kocsival, sőt quadot is lehet bérelni, gyakorlatilag egy off-road mennyország a világ egyik legszebb természeti kincsénél. Nem toltuk túl, felgurultunk egy dombra, pár képet lőttünk és lábbuszra váltottunk. Remek sétákat lehet tenni a sziklák között, sokra fel is lehet mászni, persze elég veszélyes tud lenni. Miután szétsültünk a tűző napon újra kocsiba pattantunk és nekivágtunk egy újabb hosszú etapnak!
