Még gimnáziumban hallottam először az Interrailről, alig telt el pár év és Zsófival 2014-ben egy hónap alatt beutaztuk Európa nagy részét Párizstól délre. Fantasztikus utazás volt, amiről videókat készítettem és blogot is vezettem, amik a tripandtech.com oldalon és a Youtube csatornámon elérhetőek. Ezután éreztük, hogy muszáj valami nagyobb szabásút csinálnunk, bár már az egy hónapos utazás sem volt kis vállalkozás. Az út nagy részét vadkempingezve, túrázva töltöttük, mi ezt szeretjük, nem a luxi hotelt.
Szóval nagyjából öt éve kitaláltuk, hogy legyen valami. Valami olyan, ami tényleg az egész életünkre hatással van. “Világutazásra” gondoltunk, kézenfekvő volt. Az öt év alatt azért hajlott erre-arra a terv, volt, hogy Afrika túráról beszéltük, volt, hogy csak Usa túráról. Időközben beutaztuk Európa északi részét is, lakóautóval bejártuk majdhogynem egész Skandináviát, de legalábbis a látványos részeit.
Még mielőtt befejeztem volna az egyetemi tanulmányaimat nekiláttunk a következő projekt kivitelezésének. Kiköltöztünk Regensburgba, Zsófi munkát vállalt, én tanultam. Közben körvonalazódott, hogy körbe szeretnénk menni. Mármint a Föld körül körbe, ténylegesen. Nem csak tingli-tangli, erre-arra. Végtelenítjük az utat és valóban körbeutazzuk szülőbolygónkat, ezt a piciny gömböt, amin héderelünk. Elvégre ily módon már, valamennyire fel tudjuk fogni, hol is élünk valójában.
Ez csak egy földkerülés, nem kerüljük meg a világot. A világ jóval nagyobb, mint a Föld és a tudomány jelenlegi álláspontja szerint az olyan sejtszaporulatok, mint mi emberek nem képesek megkerülni. Persze, ha képesek lennénk, az lenne a cél. De most egyelőre ennyi. Szóval nem spoilerezve Keletnek indulunk és Nyugatról fogunk megérkezni Budapestre. Nem lesz legkeletibb és legnyugatibb pontja a túrának, max. legdélibb és legészakibb (innen következik, hogy jó lenne egy másik kört is csinálni, de az már valószínűleg meghaladná erőforrásainkat).
Novemberben befejeztem a jogi egyetemet, doktorként nem is álmodhattam volna jobb munkáról, mint a futárkodás az UPS-nél. Viccet félretéve komolyan élveztem: a két kezemmel (no meg vézna lábikáimmal) kerestem a kenyerem, a dolgom nagyjából annyi volt, hogy tövig nyomjam a gázt egy fasza Mercedesnek. Jó, ennél több volt, meg nem is volt könnyű kifejezetten, de tényleg élveztem. Az életem sebessége nulláról százra gyorsult kevesebb, mint egy hónap alatt.
Meló mellett szerveztük az utazást, ami nagyjából annyi időnket vette el, mint maga a munka. De hát a fenébe is, hány embert ismertek aki olyasmire vállalkozott, hogy megkerülje a Földet? A saját keresetünkön felül nem elhanyagolható mértékben támogattak a családjaink, ami óriási segítség volt és lesz, emiatt elmondhatatlanul hálásak vagyunk! A Kempingvilágtól kaptunk egy mobilwct és két mobilzuhanyt, amit szintén nagyon köszönünk!
Ezeken felül, mint civilek, önállóan létrehoztuk ezt az egészet. Számomra hihetetlen, persze az is hihetetlen, hogy mennyit tettünk bele az egészbe. Majdnem erőn felül volt. Szóval képesek voltunk rá és erre büszke vagyok! Meg persze büszkék vagyunk a családjainkra is, barátainkra is!
Bárkitől kértem valamit az elmúlt időszakban, olyan támogató hozzáállással találkoztam, amit tényleg csak akkor tapasztalsz, ha ilyen emberek vesznek körül, mint minket. Már ezért megérte. Ha el sem indultunk volna, csak ezt a sok beszélgetést, segítséget összeadjuk, nekem már bőven megérte. De vagyunk olyan szerencsések, hogy ténylegesen elindultunk. Most már annyi a dolgunk, hogy odafigyelünk és végrehajtjuk, amit kellő gondossággal megterveztünk.
A kellő gondosság nem terjed ki az olyan részletekre, mint a szállások lefoglalása (az autóban alszunk), vagy például, hogy miképp jutunk haza Párizsból december közepén. De majd megoldjuk, kell egy kis spontanaitás! Szóval most egy fél évig ne keressetek Budapesten, mert úton leszünk, és ne öt nap múlva Kelet felől, hanem fél év múlva Nyugat felől várjatok. De jövünk, illetve megyünk! Sziasztok!