Minden éveben igyekszünk pár napot igazi havas tájon tölteni, 2018-ban hótalpas túrán vettünk részt Schneebergen, Ausztriában. Mínusz húsz fokos hidegben és gyönyörű, szikrázó napsütésben támadtuk meg a hegycsúcsot. Sajnos az nem adta magát, felfelé menet elfagyott a lábam (valószínűleg túl szorosra kötöttem a bakancsot), így visszakellett fordulnunk, míg a többiek folytatták az utat a csúcsra.
Ez egy igazán szomorú, de helyes döntésnek bizonyult. Lefelé menet ugyanis kiolvadt a lábam és a havas fákkal teli hegyen fantasztikus túrát hajtottunk végre mérnöki precizítással, bár én ugyebár jogász vagyok. Na, de beszéljenek a képek helyettem, elégre azért vagyunk itt…
Ja és még valami: a hegy alján találkoztunk a csúcstámadókkal, akik elmondták, hogy fent orkán erejű szél és átláthatatlan köd fogadta őket. Szóval tulajdonképpen duplán jól jártunk: nem kellett levágni a lábam és a túra is jobban sikerült, mint a többieknek.
