Ilyen az amikor akasztják a hóhért ugyebár. Merthogy Zsófi rágta a fülem, hogy alig van rólunk közös kép, pláne olyan, amin mind rajta vagyunk. És azok is csak ilyen földre lerakós, beállítós, így-úgy sikerültek. Mondom na, jó. Régen egy tekercs film jutott egy évre és annyi. Ahhoz képest azért nincs okunk panaszkodni. Pláne, hogy eddig az analóg fényképezéssel is több tekercset ellőttünk akár egy nyaraláson is, nemhogy egy egész évben. A digitális képek dömpingjéről nem is beszélve.
De az tény, hogy aránylag kevés amin mind rajta vagyunk, hiszen én készítem a családi képeket. Nehezen vagyok akkor rajta, ha a gép mögött állok… Mindegy is, mert beadtam a derekam. De ki fotózza a fényképészt? Hidvégi Gabi fotós barátom fotózott már minket párszor, de ő áthelyezte székhelyét Csehországba. Maradtak a barátok. Én dirigáltam, Marci és Zsófi igyekezett a gyerekeket kordában tartani, Eszti ellőtte a beállításaimmal, instrukcióimmal a képeket. Így sikerültek, közben “remekül” szórakoztunk… Cserébe persze Marciról és Esztiről is lőttem pár képet, így kerek a történet!
