2014. július 13., vasárnap
Keményen támadt a reggel a szaunasátorban. Kikászálódtunk, megreggeliztünk a parkoló aszfaltján, összepakoltuk a cuccokat és nekivágtunk Ventimiglia városkájának. Némi útravaló reményében betámolyogtunk egy közértbe, hamar leszaladt egy doboz almalé, nekiláttunk stoppolni. Egy forgalmas körforgalom tövében kiálltunk, hogy akkor mi mennénk. Nagyjából negyed óra múlva felvett egy muki, elvitt bennünket a sztrádáig. A sztráda mellett lévő benzinkúton is nagyjából negyed óra kellett, hogy egy fiatal pár felvegyen bennünket. Egy kék Volkswagen T5-ös transporterük volt, hátul aludtak benne, amikor éppen nem szállítottak stopposokat.
Egyébként még ezt a napot kellett átvészelni vonat nélkül a sztrájk miatt, kár, hogy nagy távolságot kellett megtenni. Szóval a németül (is) beszélő olasz pár Genováig vitt minket, elmondták, hogy a Cinque Terre vidékét érdemes meglátogatni. Ők északnak tartottak, szóval Genovában elváltak útjaink. Hát Genova nem nagy szám, legalábbis amit mi láttunk belőle- iparváros az egész… Tovább stoppoltunk tehát, felvett egy srác, elvitt a sztrádáig, ahonnan több eséllyel mennek az úticélunk felé. Sokat vártunk, senki sem akart felvenni, egy Toyota Yaris-os idősebb párnak viszont gondja akadt, nem tudták merre kell menni. Gondoltam segítek, pont arra mentek, mint mi.
Ők elvittek minket a Cinque Terre kapujáig, mi pedig segítettünk navigálni. Abszolút inkompetensek voltak bármilyen tájékozódáshoz, ráadásul nem a megfelelő fizetőkapuhoz álltak. Addig ment a huza-vona (mögöttünk kilométeres sor…), hogy végül fizetni se kellett az autópálya használatáért, csak menjünk át… Beértünk Rapallo-ba, megkeresték a szállodát, mi meg egy értelmesebb pancsolós helyet. Nem messze a belvárosi strandtól találtunk egy megfelelő eldugottabb partot, ami szintén teli volt, csak nem turistákkal, hanem helyiekkel. Napoztunk, ugráltunk, majd visszaindultunk. Még Franciaországban elhatároztuk, hogy amint átérünk Olaszországba eszünk egy igazi olasz pizzát.
Kerestünk egy olcsóbbnak tűnő helyet, 5 euró/pizza remek. Megkajáltunk, feltöltöttük a kütyüket, fizetnénk, hát nem 10 euró lett a számla. Fejenként 2,5 euró “cover change”… Megkérdeztem, hogy ha csak egy terítést kell cserélni, akkor miért fizetünk kétszer, már bocsánat de két tányér kirakása az asztalra ne legyen már 1000+ forint. Hiába, a környéken az összes étterem így működik (ami mondjuk engem nem érdekelt), továbbálltunk. Nem volt rossz a pizza, de Korfun egy olasz házaspár sokkal jobbat adott nekünk, ugyanennyiért (mármint cover change nélkül…).
Kezdett beesteledni, irány szállást keresni. A sztráda lehajtó felé vettük az irányt, arra láttam lakóautókat. Volt egy utca, végig parkoltak a lakóautók, de sátorozni nem volt alkalmas. Mindenesetre kukáztam két korrekt távirányítós autót, amit innentől kezdve végig cipeltem, reménykedve hogy működnek! Rapallo-ból az utolsó vonattal Sestri Levante-be utaztunk, egy fiatal lány és az anyja elvitt bennünket egy kempingig – méregdrága volt. Sétáltunk tovább, fel egy szerpentinen, ahol állítólag olcsóbb kemping várt ránk. Nem várt. Sehol senki, így a kempingel szemben táboroztunk le, remélve, hogy nem küldenek el.
Nem küldtek el, reggel feltűnés nélkül távoztunk, irány az állomás. La Spezia városkáját mondták a legszebbnek, megnéztük, nem volt nagy szám. Nem volt csúnya, de ha az ember beírja a google-be hogy Cinque Terre, ezt dobja ki.
Időszűkében sajnos nem volt lehetőségünk az összes falut megnézni, így útnak indultunk Pisa felé. Pisa aranyos hely, megnéztük a tornyot, meg a többi szép épületet, wifiztünk, ettünk. Pisából Firenzébe vonatoztunk, megpróbáltam egy netkávézóban feltölteni a képeket, videókat, hogy legyen tárhelyem – ahogy Marseille-ben sem, itt sem sikerült. Viszont hírt adtunk magunkról, és tervezgettük a továbbiakat. Megcsodáltuk Firenzét a naplementében, majd egy luxushotel szobaméretű mellékhelységében nagy dolgot vittem véghez…
Este továbbindultunk Róma felé. Útközben leszálltunk Empoli-ban, mert észrevettem egy lakóautó lerakatot. Pár km-es séta után elértük a parkolót, két lakóautó közé feldobtuk a sátrat. Itt egyébként nem voltak emberek, ez tényleg csak egy parkoló volt… Éjjel kettő körül aztán felriadtunk, mert az egyik régi lakóautót a sátor mellett beindították, kinéztem, épp indulóban volt a srác. A múlt évezredi motor nem kis hangerővel támadta a sátrat. Hamar elhúzott, aludtunk tovább. Sajnos nem tartott sokáig a nyugalom, mivel megjelent egy kis személyautó, mely 10 percig tartózkodott a tett helyszínén, amiből arra következtettünk, hogy éjjeli pillangók násztánca ragyogta be az éjjelt.
Kőkemény reggel…
Újabb kemény ébredés, reggelre a másik oldalon álló lakóautó is elment, így tulajdonképpen minden irányból látszott a sátrunk, de szerencsére senkinek sem szúrta a szemét. Egyébként hajnalban keltünk, hogy egy korai vonattal mihamarabb elérjük Rómát. Aludtunk a vonaton is egy kicsit és a megérkezés után rögtön térképért szaladtunk a Tourist Infoba. Hát az olaszoknál nem ingyen van… Két eurót márpedig nekünk nem ér meg… Úgy döntöttünk, egyszerűbb lesz táskák nélkül bejárni a várost, így kerestünk egy kisebb hotelt, ahol otthagyhattuk a hátizsákokat. A harmadikban nagyon kedvesek voltak, ingyen és bérmentve vigyáztak a tatyóinkra és még térképet is adtak! Le a kalappal! Bejártuk a várost, minden teret amit Rómában érdemes, látnivalók a videóban.
A Colosseum-ban óriási sor volt, sajnos emiatt ki kellett hagynunk, de így se értünk oda időben a Szent Péter-bazilikához. A belsejébe még beengedtek minket (lányoknak kötelező felszerelés a térd alá érő szoknya, vagy nadrág és a vállat takaró felsőrész) de a tetejére már nem tudtunk felmenni, mert bezárt. Mielőtt elhagytuk Rómát vettem egy új micro SD kártyát, mert már majdnem betelt a másik kettő, ezután újabb szálláskeresés következett. Elvonatoztunk Narni-ba, északra Rómától, mivel másnapi úticélunk egy vízesés volt a közelben. Narniban is azért szálltunk le, mert kis település volt… A semmi közepén, egy ipartelepen volt az állomás, innen sétáltunk este tíz körül az országúton, sátorhelyet keresve.
Hamar feladtuk, koromsötét volt és nagyon fáradtak voltunk. Egy férfi éppen az autóját pakolászta nem messze tőlünk, megrohamoztuk. Éppen a gyerekét vitte éjszakai focira, de mondta, hogy szálljunk be, elvisz a kempingig. Beszélgettünk, majd miután kiraktuk a kis srácot, rendben megérkeztünk a kempinghez, ami természetesen már eléggé zárva volt. Előkerült a tulaj, akinek megmondtuk, hogy a 29 Euró nekünk túl sok, így engedett 20-ig, úgyhogy maradtunk. 6 éjjel vadkempingezés után felüdülés volt a zuhany és a biztonságos, nyugodt sátorhely! Hamar ledőltünk aludni, mert másnap újabb kemény kalandok vártak ránk!