2014. július 4., péntek – Lisszabon
A vonat a város dél-nyugati részén rakott le bennünket, közel az Atlanti-óceán partjához. Bevásároltuk a pályaudvar közértjében, amit hosszas keresés és sétálás után sikerült megtalálni. A nagy melegben, fáradtan, de legalább némi ennivalóval felszerelkezve vágtunk neki a városnak. Egy meredek dombon felsétálva megérkeztünk a Pantheon-hoz, úgy néz ki, minden jelentős városnak kell egy… Kívülről-belülről megcsodáltuk, megreggeliztünk a téren, majd továbbindultunk, fel a várba.
Egy átlagos Pantheon (via)
Sajnos a vár fizetős volt és belógásra sem volt lehetőség, ezért úgy döntöttünk, hogy már láttunk elég várat és még fogunk is, a kilátást pedig máshonnan is megnézhetjük. Egy templom hátsó részén találtunk is egy jó helyet, hűsöltünk picit, és megcsodáltuk a várost felülről. Következő állomás a tourist info volt, ahol tiszta mosdó és egy működő konnektor várt bennünket. Mindkettőre szükség volt, tekintve, hogy az éjszakai vonat egyikből sem bővelkedett. Sajnos wifi nem akadt, így eszünkbe sem jutott szállást keresni – majd este, ha már délen leszünk! Bejártuk a legfőbb nevezetességeket, rácsodálkoztunk a hatalmas Április 25. hídra, tisztára olyan, mint a Golden Gate (csak kisebb).
Kilátás a várból – nem vesztettünk sokat… (via)
Lesétáltunk a dombról, útba ejtve a katedrálist, melyet belülről is megnéztünk. Út közben több villamos is elment mellettünk-kár, hogy Budapesten ritkán megy a nosztalgia járat… Az Arco da Rua Augusta utcáján végigsétálva kiérkeztünk a Praca do Comércio térre, ahol egymás után három fekete srác kínált bennünket fűvel vagy valami hasonlóval.
Sárga villamos, pont mint Budapesten!
Érdekes, hogy ennyire lazán árulják a dolgokat, simán odamennek mindenkihez, hogy ugyan vegyen már, mert ez minőségi. Biztosan az, de mi mégis kihagytuk, nagy bánatukra. Miután lesétáltunk vagy 15 km-t, találkoztunk és elbúcsúztunk az ausztrál barátunktól, Jonatántól és elindultunk vissza a pályaudvarra. A város fő nevezetességeit bejártuk, úgy döntöttünk, kijár már nekünk pár nap pihenés az óceán partján.
Arco da Rua Augusta kapuja kivilágítva (via)
Kinéztük a vonatot Portugália legdélebbi részére, ahol a “rejtett partok” mesés tájai vártak bennünket. A pályaudvarról elvonatoztunk egy másikra a városban, mivel onnan indult a vonat délnek. Ez a pályaudvar elég modern volt, egy plázával összekötve óriási épületegyüttest alkotott. Itt is közel volt az óceán és még volt több mint egy óránk a vonat indulásáig, így kisétáltunk pihenni. A parton sok ember üldögélt, sétált, mi is leültünk egy árnyékos részre. Fejünk felett a libegő kabinjai suhantak. Ez a libegő érdekes módon nem hegyre visz fel, hanem csak a part mentén lehet utazni vele egy keveset. Kis pihenés után visszaindultunk a pályaudvar felé. Az egyik váróteremben nyitva találtam egy padlóba rejtett konnektort, így ott tudtuk tölteni a kütyüket.
Santa Justa Lift – nem mentünk fel, de alulról is elképesztő! (via)
Felszálltunk a vonatra, 8 órás út állt előttünk, átszállással. A szerelvény keresztülment a fővároson, át az Április 25. hídon, ami elképesztő látványt nyújtott. Beláttuk az egész várost és az öblöt, gyönyörű volt, ahogy az egészet átvilágította a napfény. Így hagytuk el Lisszabont, zenét hallgatva, beszélgetve. A vonaton sikerült aludni egy keveset, pihenésünket sajnos megszakította az átszállás. Este tizenegy körül érkeztünk meg Faro-ba. A pályaudvarral szemben lévő hostelben próbáltam szállást keresni. Nem volt nyitva, de addig dörömböltem, míg be nem engedett valaki. Egy ott lakó fiatalember engedett be, a tulaj távol volt. Öt perc múlva beállított a tulaj is, aki nem volt boldog, hogy a srác idegeneket engedett be, kérdezés nélkül. Tájékoztatott bennünket, hogy kettőnknek 26 Euro lenne a szállás, de emeletes ágyon, ismeretlenekkel a szobában. Hát kösz nem, visszatértünk az állomásra, ahol egy árva taxison kívül senki sem tartózkodott már. Kezdtünk kifogyni az időből, tíz perc múlva indult a városból az utolsó vonat.
Ez a fémbe-burkolt szörnyeteg garázdálkodik a déli vonalon… Rusztikus! (via)
Mivel a városban nem volt értékelhető szállás, és elhatároztuk, hogy a kimerültségünk miatt nem vadkempingkezünk, felpattantunk a vonatra, hátha máshol lesz szállás. A kalauztól és a vonaton ülőktől szereztünk információt, hogy két várossal odébb, Olhao-ban van kemping. Leszálltunk ott, az állomáson elirányítottak. Nem volt közel a kemping, ráadásul éjfél környékén elég félelmetesnek is hatott. Furcsa helyiek randalíroztak az utcákon, mindenesetre bármilyen konfliktus nélkül megérkeztünk a kempinghez, ami 3-4 km-re volt az állomástól. A kemping szerencsére igazán olcsó volt: 12,5 Euró kettőnknek egy éjszaka, ez a legkevesebb, amennyit egész túránk során szállásra kiadtunk. Mivel ilyen jó szállást találtunk és fel akartuk fedezni a rejtett partokat, három éjszakát is ott aludtunk. Gyorsan felállítottuk a sátrat, lezuhanyoztunk és éjjel egy után ledőltünk a derékaljra. Mondanom se kell, hamar elnyomott bennünket az álom!