A nyitóképen a vizilovas matricával ellátott órámat mutogatom, mert nem volt jobb dolgom a hajón…
Keményen indult az év, Belián, a második gyerekünk elég betegesen viselte az első telét. Kaptunk belőle mi is, ilyen az élet. Az év első utazását Apukámmal ejtettem meg, Oxfordba repültünk Mike Oldfield koncertre, elég kalandosan sikerült
Kezdjük ott, hogy a munkahelyemen éjszakai munkát végeztem és onnan egyből mentünk a reptérre, úgy, hogy egy percet nem aludtam. A másik probléma az volt, hogy az egyébként nagy felelősségű feladatból kiestem a harmadánál és az irodai kanapén nyöszörögve távozott belőlem minden, minden lehetséges ki- és bemeneti csatornán. A reptérig én vezettem, amikor megérkeztünk kidőltem a kocsiból, kihánytam ami még bennem maradt és csak feküdtem a februári hideg betonon.De meglepetés volt, meg volt szervezve és az én feladatom volt, hogy Apa eljusson a koncertre. Hát brutális volt. Pont az a három nap, amikor toppon kellett volna lennem, floppon voltam. De nagyon. A kiruccanás végére tudtam csak magamba erőltetni egy pici hambit. Erről ennyit. A koncert nagyon jó volt, Oxfordon kívül egy kis London is belefért, ha már arra jártunk.
Nem vadkempingezve, de leruccantunk Balcsira tavasszal pár napra Bende barátom családjával, ahol újfent elkapott egy viszonylag gyorsan múló betegség. Hideg volt, esett az eső néha, de a panoráma túra szerencsére belefért. Az őszi vadkempingezést Szlovéniában nyitottuk, eredetileg a Tátra volt tervben, de gyakorlatilag egész Európában csak Szlovéniában nem esett az eső, így oda ruccantunk ki (erről készült külön blogbejegyzés is).
Majd következett egy újabb balcsi, egy esősre sikeredett csopakozás formájában, Andris és Vanda barátainkkal. A rá következő héten a Bükkbe mentem pár napra munka jelleggel, de nyilván sátrazva, túrázva töltöttük el az időt. Nem telt el sok idő és Tiszaújvárosban találtam magam Zsófiékkal egy jó kis triatlon versenyes hétvégére. Pihentetőleg és tüntetőleg a rossz idő ellen ezt követően viszonylag hamar a Tátrába kellett sürgős ügyben utaznunk, erről külön posztban olvashattok.
Aztán jártunk mi mindenfelé, ahogy a lenti felsorolás is mutatja, a négy hónapos munkaközi szünetemben levezényeltük a költözésünket Érdről vissza Budapestre, belefért egy hosszabb görög utazás (külön blogposzt) és némi motoros kalandozás is. Amit ezen kívül kiemelnék az a Fertő-tó kerülésünk volt.
Két gyerekkel, utánfutóval indultunk neki a két napos körnek, az első nap megtettük a táv több, mint felét óriási hőségben. Utólag visszagondolva nem volt jó ötlet, mert hiába hűtöttük le magunkat az egyik mocsaras strandra belógva, Hanga valószínűleg hőgutát kapott. Éjjelre egy brutálisan szúnyogos osztrák kertben vertünk tábort, Hanga éjjel kettő körül nagyon durván belázasodott. Így az éjszaka közepén, félmeztelenül egy db led villogóval nekivágtam a 20 km-es útnak a legközelebbi gyógyszertárba.
Menet közben jeleztem az autósoknak, hogy álljanak meg, kb 10 km bringázás után megállt egy helyi osztrák úriember és segített. Bepakoltuk a bringát, elsuhantunk a gyógyszertárig, kifizette (!) helyettem a lázcsillapítót és visszavitt egészen a szállásig. Le a kalappal. Hangának beadtuk a gyógyszert és jobban lett. Másnap végigszenvedtük magunkat a Hegykőtől Fertőrákosig tartó dombos szakaszokon, igen erős ellenszélben. Büszke voltam magunkra. Nagyon.
A többi kalandunkat is leírhatnám részletesen, de akkor minek tenném be a képeket? Inkább itt egy lista, hogy nagyjából milyen úticélokkal hagytuk el a megyét.
- Oxford, London
- Balatonudvari
- Szlovénia, mert Tátra esős volt
- Csopak
- Bükk – csapatépítő
- Tiszaújváros – triatlonverseny
- Tátra
- Bakony- csapatépítő
- Aquatlon Veresegyháza
- Balatonudvari Farkiék
- Fertő tó kerülés, Sopron
- Balaton – Márton legénybúcsú
- Balassagyarmat (triatlon) – Verőce
- Fadd
- Görögország
- Neszmély
- Balaton vitorlázás (Referenciák blogposzt)
- Őrség (külön blogposzt)
A sok utazás mellett költöztünk, ami kapcsán nem kevés akadályt kellett elhárítani és volt ugye egy kis karrierváltásom is, mely alatt négy hónapig nem dolgoztam, hanem ügyes bajos dolgainkat intéztem és utaztunk Görögországban. Nem volt egy laza év. Sőt, talán az egyik legmozgalmasabb évünk volt, amellett, hogy mindent amit terveztünk meg tudtuk valósítani. Most már kezdjük azt megérteni, hogy ha valamit nagyon akarunk, azt leírjuk egy papírra és elkezdünk rajta dolgozni. A végeredmény pedig az, hogy megvalósul amit szerettünk volna. Még ha kompromisszumokkal is.
2023-ban volt Zsófival a tíz éves évfordulónk és számba vettük, hogy mi mindent csináltunk meg az évek alatt. Fejenként egy-egy egyetemet, éltünk külföldön, megkerültük a Földet, lett két gyerekünk, kutyánk, van hol laknunk és emellett sportoltunk és utaztunk rengeteget. Kell ennél több? Nekem nem. Ezt fogjuk folytatni, amíg bírjuk. Még bírjuk. Na puszi!
