Este végeztem a munkahelyemen, Zsófi Vaskacsával várt bepakolva, feltankolva, teljes családi létszámmal, csak be kellett ülnöm és vezetni. Irány Zakopane!
Esztergomon keresztül mentünk, országúton csalinkázva. Gyerekekkel úgy kényelmes, ha éjszaka megyünk sokat, miután már elaludtak. Ilyenkor betesszük a kedvenc zenéinket félhangosan, sokat beszélgetünk és be kell valljuk, nassolni is szoktunk. Éjfélkor vagy kicsivel utána szoktam elfáradni, mielőtt nagyon kiütném magam, keresünk egy félreeső helyet és bedobjuk a szunyát.
Reggelre ezzel a módszerre már a táv nagy részét le is nyomtuk, így Zakopaneban kezdtük meg rövid kis kirándulásunkat. Felfedeztük a városka kincseit, majd felvonultunk a hegy tetejére a helyi fogaskerekűvel, ami igazából egy nagyon gyors kábelvasút. A gyerekek és mi is nagyon élveztük, a hegy tetején pedig egy varázslatos gerinc túrában részesítettük magunkat. A hegytetőről a városba gyalog mentünk le, egyrészt mert csórók vagyunk, másrészt mert nagyon szép kiránduló út vezet le.
Este csavarogtunk még egyet a városban, majd elindultunk a Tátra szlovák oldalára. Zsófi már előre készített, hogy nagyoon nagyoon szeretne egy túrát megcsinálni, viszont van benne szint. Nem kötöttem össze, hogy a célpont egy általam már korábban ismert túrával megegyezik, mert ha tudtam volna előre, hogy ez lesz az, biztos nem így sikerül a Nagy Menetelés.
Kezdjük ott, hogy két gyerek plusz kutya összes cuccát és a gyerekeket is felfelé cipelni nem egyszerű kérdés. Én vittem a nagyobb gyereket, Zsófi a kisebbet, bár ez nagyjából lényegtelen, mert a kis korkülönbség miatt kicsi a súly különbség kettejük között. Viszont a nagyobbnak már nagyobb hordozó is jár, ami alapból nehéz, plusz abba kerülnek a felszerelések, ruhák, étel- és ital ellátmány. Tehát nem kis súly.
Namármost a Kriván-hegycsúcs alatti Zöld-tó a Magas-Tátrában helyezkedik el. Feljutni ide egy 8 km-es túrával lehet, ami jelentős szintemelkedést is tartalmaz, koratavasszal néhol havas, csúszós terepen. A túra első részén 3 km-en keresztül altattuk mindkét gyereket a hátunkon mesével, énekléssel. Az elalvás után mondtam Zsófinak, hogy menjünk, ahogy bírunk, mert ha felkelnek, nem maradnak majd meg a hordozókban. Szóval elindultunk felfelé komoly tempóban és egy kis eltévedést és havon csúszkálást követően fel is értünk gyakorlatilag bárminemű pihenő, megállás, szöszölés nélkül – a gyerekek szinte végig aludtak.
Fent pedig elképesztő látvány fogadott minket és ami még fontosabb, a hütte oldalán le tudtunk pihenni. Jómagam konkrétan háromnegyed órát feküdtem egy padon és utántöltöttem minden értelemben. Ettünk egy jót, megmozgattuk a gyerekeket és elindultunk lefelé, egy hosszabb pihenő beiktatásával vissza is érkeztünk Vaskacsához. Összességében egy nagyon király túra volt, még úgy is, hogy az eltévedéssel 17 km-nél valamivel többet mentünk teljes menetfelszerelésben.
Eléggé fáradtak voltunk ahhoz, hogy másnapra egy rövidebb útvonalat tervezzünk, de egy kis eltévedés ismételt beiktatásával így is sikerült a Csorba-tó, Poprádi-tó környékén 8-9 km-t csavarognunk. Kis érdekesség, hogy eredetileg fent terveztünk aludni a hegyi úton és lent, hazafelé tankolni, viszont éjjel leállt az állófűtés, mert van benne egy érzékelő és ha túl alacsony az üzemanyagszint, leállítja a fűtést, hogy el lehessen indítani az autót. Így le kellett jönnünk tankolni mielőtt elalszunk és bezár a kút éjjelre, különben túl hideg lett volna a az éjszaka a gyerekeknek.
A sok túrázás után eléggé elfáradt mindenki, de nem akartuk éjjelre hagyni a hazautazást, mert másnap korán kellett kezdenem a munkahelyen. Emiatt egy délutáni alvással jöttünk haza megállás nélkül, 4 órán keresztül. Ha le vannak foglalva az apróságok és jól ki van számolva, fantasztikus, hogy milyen rugalmasak és mennyire nagy dolgokat lehet végigcsinálni velük. Szóval családdal is lehet menni, nem kell a gyerekek miatt otthon maradni. Sőt! Mindenkit buzdítanék utazásra családosan is, a megfelelő energiát és felkészülést belerakva nincsenek határok!
Apropó határok. Ezen a túrán vált bizonyossá, hogy a nagyon várt költözést megejthetjük 2023-ban, ami gyakorlatilag a legnagyobb személyes célkitűzésünk volt a közeljövőt tekintve. Leírtuk papírra, tettünk érte nap, mint nap, kibírtunk sok nehézséget, átmentünk a saját képzeletünk határain és megvalósítottuk az álmainkat. Közhelyes dolgok ezek, mégis mindenkit, aki olvassa ezt bátorítok, hogy tegyen az elképzeléseiért minden egyes nap és meglesz az eredménye! Hajrá!
