2022 elég sűrűre sikeredett. Kevés blogbejegyzést készítettem, mert egy-egy alkalommal nem állt össze annyi kép, hogy egy galériát állítsak neki össze. Mégiscsak fotós vagyok, nem akarom kiszúrni a szemeteket pár képpel, ha már lúd, legyen kövér. Legalábbis én azt gondolom, hogy ezeket a kis sztorikat a képek adják át a legjobban, nem csak kiegészítő elemek.
Na, de a kevés poszt nem azt jelenti, hogy nem ért minket elég élmény vagy esetleg otthon ültünk a fennmaradó időkben. Ha az egy napos balatoni leruccanásunkat nem számítom, akkor is megkezdtük már télen az utazós szezont. Igaz csak félig vadkempingezve, mert oda és visszafelé aludtunk csak kint, egyébként a semmeringi sípálya közelében volt egy családias szállásunk. Kicsit síeltünk, kicsit kirándultunk a nagy családdal és egy kis sopronozás, Fertő-tavazás is belefért visszafelé. Március idusán Bajorországban vendégeskedtünk és az ottani erdőkben túráztunk, a legfinomabb söröket kortyolgatva – már ami engem illet. A képek között találtok Alcsútdoboz arborétumából képeket, ahol gyönyörű hóvirág mezőket lehet találni, a gyerekek imádták!
A tavasz eljövetelét Visegrádon és a Kisoroszi-szigetcsúcson ünnepeltük Márton és Eszti barátainkkal vadkempingezve. A szigetcsúcsot már előző évben kiszemeltem magamnak, amikor Esztergomból Budapestre hajóztunk. Elcsorogtunk a csúcs mellett naplementében, nagyon sok gyerek pancsolt és játszott a zegzugos parton. Télen szóltak olyan hírek, hogy beépítenék a strandot és kialakítanának egy teljesen másik koncepciójú, turista központú helyet. Szerencsére ez nem sikerült, amikor még arra jártunk, egyébként rengeteg politikai plakátot láttunk. Nekem mindegy, hogy az öreg Buzinkay Gyurinak köszönhető vagy másnak, de örülök, hogy megmenekült az ország egyik ikonikus, régi vágású, vad strandja, vademberekkel. Maradjon is ez így! Nem kell mindenhova betonból partot építeni meg utcakőből járdát…
Szomorú okból utaztunk a gyerekkori nyári triatlon táborok helyszínére, Fadd-Domboriba, de ha már arra jártunk útba ejtettük a nem messze található Sötét-völgyet. Még nem kirándultunk Szekszárd környékén, mivel általában triatlon edzések miatt jártunk a környéken. Tettünk egy nagyobb kört a gyerekekkel és azt kell mondjam, hogy ez a hely egy felfedezetlen kincs – legalábbis a turisták számára. Ékes példája ez annak, hogy amiről nem írnak, oda nem mennek tömegek, viszont attól még lehet nagyon szuper túra célállomás.
Húsvétkor Mariazell környékén kirándultunk nagyokat a nagy családdal – ugye? Mondtam, hogy sűrű évünk volt. Oda és visszafelé megint becsúszott egy kis Sopron és környéke a Lőverek dombvidéke két lábon. Nagyon szeretnivaló hely számos érdekes ösvénnyel, kilátóval, kikapcsolódási lehetőséggel.
Május 1-et egy laza egynapos Balaton körrel indítottam (bringával), kb. 210 km. Sosem voltam még olyan formában május elején, hogy egy ekkora távot biztonsággal be merjek vállalni egy napra. A változás annak volt köszönhető, hogy végig tekertem a telet, amikor csak lehetett kerékpárral közlekedtem. Ez főleg az Érd-Budaörs-Budapest távot jelentette és bár elég komoly kihívás volt, elég jót tett a tavaszi sport életem beindításának. Más kérdés, hogy időhiány miatt nehezen tudtam fenntartani a szintet. Mindenesetre ezen felbuzdulva vállaltam a 2023-as évre, hogy az Érd-Budaörs távot a munkahelyemre legalább 150 alkalommal megteszem, csak az odautat. A kör után nem hagyhattuk ki, hogy átugorjunk Tihanyhoz csavarogni egyet a panoráma ösvényen, mert az mindig feltölt minket lelkileg, testileg!
Ahogy már említésre került a nyaralást két részre bontottuk, egy tavaszi és egy őszi horvát túrára, amikről külön blogbejegyzés is készült. A kettő közötti időben pedig jártunk Tiszaújvárosban és Balassagyarmaton Vaskacsával triatlonozni, ilyenkor mindig beiktatunk helyi látványosságokhoz kisebb-nagyobb kirándulásokat. Nyár közepén megszületett második gyermekünk, aki pár hetesen már a Duna mellett vadkempingezett és figyelte, hogy hogyan csúszik Anya meg Apa a vízen. Ilyen ez, nincs megállás… Mivel a körülmények kissé szétzilálták a nyaralásunkat, Neszmélybe két turnusban is ellátogattunk, biztos, ami biztos.
Ősszel a horvát túra után kis pihenés helyett vagy gyanánt elmentem Peti sógorommal (pár képen ő látható, mert sokkal menőbb…) kipróbálni a krosszmotorozást. Namármost ez nagyon nagy butaság volt, mert természetesen innentől kezdve ez is beépült a repertoárba. Három napig nem tudtam másra gondolni utána és azóta is jópár agysejt munkanapját lefoglalja ez a téma. 10 évig 125 köbcentivel téli álmot aludt ez e fékezhetetlen vágy a terepmotorozás iránt, amit ettől a naptól kezdve nem lehet visszafogni. Nemcsak a krosszpályán, az enduro világában is jelen szeretnék lenni, úgyhogy a nagymotoros vizsgát is célba vettem. Hihetetlen, hogy mennyi ideig kibírtam enélkül…Hozzáteszem volt mivel mással eltölteni az időt.
Az év utazásait egy ősz végi Bakony körrel zártuk, jártunk Tapolcán a barlangi csónakázó tónál, kirándultunk Vinye környékén a szurdokban és persze Tihanynál újfent bejártuk a Külső- Belső tavak melletti panoráma ösvényt (2022-ben másodjára) – erről készült külön blogbejegyzés is.
A fentiek leírása után össze kellett számolnom, hogy mennyi helyen jártunk. 16 alkalommal hagytuk el Pest megyét felfedezés, túrázás, utazás céljából. Alighanem rekord mennyiségű nyüzsgés van a hátunk mögött, még ha km-ben nem is volt sok. Gyakorlatilag az összes felhasználható szabadidőnket Vaskacsával, a gyerekekkel és persze Bambusszal töltöttük. Mozgalmas évre sikeredett annak ellenére, hogy nyár közepén egy új jövevénnyel gyarapodott családunk. Kár, hogy valamikor dolgozni is kell…
1 Egy nap Balaton
2 Semmering, Sopron, Fertő-tó
3 Regensburg
4 Alcsútdoboz
5 Kisoroszi, Visegrád
6 Balaton
7 Sötet-völgy, Fadd
8 Mariazell
9 Horvátország tavasz
10 Tiszaújváros
11 Balassagyarmat
12 Neszmély június
13 Balaton – Andris legénybúcsú
14 Neszmély augusztus
15 Horvátország ősz
16 Bakony, Tihany, Tapolca
