Egy éjszaka a New York-i reptéren, egy éjszaka a repülőn és fél év után újra európai földre tehettük lábunkat, persze Európa másik felén, a gyönyörű Párizsban! Két fős küldöttség (Apukám és egy barátunk, Zsolt) várt minket a reptéren, egy gyors zuhany és lepakolás után nyakunkba vettük a várost. A Sacré Coeur-t és az Eiffel-tornyot látogattuk meg első este, mondanom se kell, ezúttal is lenyűgőző volt (vagyunk olyan szerencsések, hogy harmadik alkalommal párizsozhattunk)! Másnap hullafáradtan, de nagyon lelkesen a Louvre mellől kezdtük városi sétánkat és bejártuk a környéket a Notre Dame-tól (a leégés miatt be volt zárva) a Concorde-térig. Egyébként a sárgamellényesek tüntetései miatt nehezen lehetett közlekedni a városban (a tömegközlekedés nagyon korlátozottan működött), de más kirívó történést nem tapasztaltunk.
Kis alvás után elautóztunk Belgiumba, hogy megnézzünk egy második világháborús katonai autótemetőt, de mint kiderült már 10 éve felszámolták, így feleslegesen kanyarodtunk arra. Mivel már közel voltunk Luxemburghoz, így beléptünk Luxemburgba és átgurultunk a fővároson is. Átszeltük Németországot és estére már elfoglaltuk a szállásunkat Ausztriában, ahol már leesett az első hó, így adott volt, hogy a túrát egy kellemes síeléssel zárjuk.
Másodikos korom óta síelek, de most adódott először olyan alkalom, hogy büntetlenül (nem veszítve az értékes síelés időből) kipróbálhattam a snowboardozást (köszönöm Zsolt!). Másfél órás csúszkálás után eldőlt, hogy másnapra bérelek egy boardot és a nagy pályán rendesen megtanulok hódeszkázni. Minden oké is volt egészen addig, amíg ki nem derült, hogy le kell menni a pálya aljára, mert törött volt a board kötése.
Igen, mehettem volna libegővel is lefelé, de nem azért fizettük ki a bérletet, hogy lefele liftezzünk, így bevállaltam a pálya alján található, kikerülhetetlen fekete pályás szakaszt. Óriási hiba volt, már a hegy tetején eluralkodott rajtam a pánik, két kézzel kapaszkodtam a hóba és megmozdulni se mertem. Csak mondogattam magamnak hangosan, hogy ez nem én vagyok, mégse bírtam felállni és lecsúszni. Szóval Zsófi segítségével a hátamra fordultam és gyakorlatilag seggen leereszkedtem a több km-es fekete szakaszon.
Lent kötést cseréltek, a nap további részét a pálya fenti, lankás részén töltöttük, ahol egész jól begyakoroltam a lábcserét és stabilabban kezeltem a deszkát. A nap végén persze újra le kellett jutnunk a kocsiig, mint említettem lefelé nem liftezek, szóval nem kicsit félve, de nekivágtunk a lefele útnak. Úrrá lettem a félelmen és végülis állva, esés és seggen csúszás nélkül sikerült ledeszkáznom az aljáig, mégha lábcsere és egyéb nyalánkságok nem is képezték eszköztárát az akciónak.
Nem gondoltam, hogy a túra végén, már Európában lesz még egyszer alkalmam megtapasztalni, hogy milyen kicsi is vagyok… A hegy nem viccel. Aki követte a túránkat tudja, hogy nem hátrálunk meg, akkor se, ha elsüllyed az autónk egy mongol folyóban, vagy éppen mínusz hét fokban kell kint aludni. Ez nem könnyű néha (sose), de ha könnyű lenne mindenki ezt csinálná. Szóval, ha egy tanácsot ilyen fiatal fejjel bitre vethetek itt, akkor az a következő lenne: menni előre, a többi(ekkel)vel meg nem foglalkozni!
Ha ennyi nem elég: szívesen segítek bárkinek személyesen, ha esetleg tanácsra lenne szüksége utazással, az ismeretlennel szembenézéssel, új dolgok tanulásával vagy bármivel kapcsolatban, ha minimálisan is kompetens vagyok a témában. Nem szeretném túlságosan érzelgősre ereszteni itt a végén, úgyhogy csak röviden: 2019. június 12-én elindultunk keletnek Budapestről és pontosan fél évvel később 2019. december 12-én éjfélkor begurultunk Budapestre nyugat felől érkezve. Épségben, lélekben gazdagon, élményekkel és tapasztalatokkal, rengeteg kalanddal a hátunk mögött.
Mi lesz ezután? Titkos. De rengeteg tervünk van, nem kell minket félteni! A túráról amint tudunk készítünk egy élménybeszámolót, amit nyilvános közönségtalálkozó keretében prezentálunk majd. Szeretnénk megköszönni a sok támogatást, elsősorban a családjainknak és a barátainknak! Köszönjük, hogy velünk tartottatok, követtétek az utunkat! A blog folytatódik természetesen, de valószínűleg nem ilyen rendszerességgel és a témaválasztás szabadságát fenntartom. Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!
A túrával kapcsolatos írásaim, fényképeim, videóim megjelennek az Utazóbázis Európán túli Facebook csoportjában is. Utazással kapcsolatos érdekességekért, infókért, tájékozódás céljából ne habozzatok belépni!