Ahogy az lenni szokott, egyszer minden véget ér! Sajnos a végéhez közeledik a Mongóliában tölthető időnk és egyúttal a túránk ázsiai részének autós szakasza is. De sebaj, előtte, azért csavarogtunk egy jót a Góbi sivatagban hű társunkkal, Krokodillal!
A Góbi után Ulánbátorba autóztunk, ami egy koszos, büdös és egyáltalán nem szép város. Ráadásul a forgalom rosszabb, mint bármelyik nagyvárosban, ahol eddig jártunk! Sajnos ez a helyzet, semmi vonzót nem találtunk benne, így képeket-videókat se nagyon készítettünk. Elintéztük viszont az olyan kötelező köröket, mint a bevásárlás, új sim kártya az utolsó hét feltöltéseihez és a legfontosabb: egy kis ropogós wrap a KFC-ből! Nem röhögni!
Bár hoztunk magunkkal rengeteg ennivalót, az élésraktárunk már jó ideje megcsappant, a helyi boltok pedig nem olyan választékkal rendelkeznek, mint az otthoniak. Tojást nem merünk venni, az elmúlt időszak pestises fertőzései miatt a húst sem erőltettük (jó, három nagyon butus orosz halt meg a fertőzött mormota hústól, szóval ez nem teljesen igaz, de gyakorlatilag nincs szimpatikus húsáru a boltokban). Sajtról ne is álmodj, aranyapám! De már egy friss pékáruval tálalt egyszerű reggeli is olyan kuriózum itt, hogy úgy beszélsz róla, mintha egy Michelin-csillagos étteremben ennél annyiért, mint a túra egyhavi ételköltsége kettőnknek.
Ulánbátor után északnak indultunk a mongol-orosz határ felé, menet közben gondoltuk megnézünk még pár izgalmas helyet és egy kis lovaglás is beleférhet a fennmaradó időbe. Az út a határig, nincs rá jobb szó: katasztrofális. Nem is értem, miért nevezem útnak. Mongóliában már megszoktuk, hogy aszfalt nincs, csak autók által kijárt földút, de inkább csak néhány csapás a füves domboldalakon. Na, ez egészen jól működik addig, amíg csak néhány autó halad el rajta és száraz az idő.
El tudjátok képzelni, hogy a fővárosból a határig milyen forgalom van, az egészet tetézte, hogy esett egy kis eső! Nem sok tényleg, csak éppen elég ahhoz, hogy sártenger váljon az útból… A mongolok fele tönkretette az autóját a sárban, kitört kerekek mindenhol, ennyit a Prius terepképességeiről. Ahhoz, hogy ne akadjanak el, nyomják neki, mint az állat, ez pedig nagyon veszélyes az autóra nézve. Másik felük, pedig egyszerűen elakadt, egymást húzogatták ki a dagonyából. A kamionosok, meg jobb dolguk nem lévén, a száradásig az elakadt járművük mellett kempingeztek és szurkoltak a többieknek.
Ilyen ez. Mi szerencsére megfelelő gumikkal, hasmagassággal és egy összkerekes Krokodillal készültünk az ilyen szituációkra, ennek megfelelően nemhogy elmentünk mindenhol, ahol a többiek elakadtak, még élveztem is! Némi csúszkálás, bohóckodás is belefért, ahogy a videóban láthattátok.
Némi műszaki hiba a saras tereptől függetlenül azért nálunk is jelentkezett…
Hosszas kutatás és a lehetséges okok kizárása után kiderült, hogy az indítómotor kábelje mondta fel a szolgálatot. Sebaj, némi telefonos segítség után összehoztuk, hogy el lehessen indítani az autót és eljussunk az első orosz nagyvárosig egy egyszerű kábelcserére. Trükkös, de működik! Gyújtás fel, az autó akkumulátorára rácsatlakoztatok egy bikakábelt, majd a jobb keréknél mélyen benyúlva egy erre szentesített fémeszközzel hozzáérek az indítómotor negatív pólusához, majd egyszerre a negatív és pozitív pólushoz és lám, jár az autó!
Kicsit macerás, emiatt spórolunk az indításokkal, de eljutunk a szervizig a határon keresztül. Viszlát, Mongólia, felejthetetlen élményekben részesítettél minket és Krokodilt is!
A túrával kapcsolatos írásaim, fényképeim, videóim megjelennek az Utazóbázis Európán túli Facebook csoportjában is. Utazással kapcsolatos érdekességekért, infókért, tájékozódás céljából ne habozzatok belépni!