Almatyból kb. 1300 km út vezet Nur Sultan városába (nekem még Astana, ez van…), rengeteg helyen építkeznek, számos helyen 30 km távolságon keresztül kirakják az 50-es táblát. Ott is, ahol teljesen szükségtelen. Ez azt eredményezi, hogy egy idő után magasról teszel arra, mi van kiírva, csak mész, ahogy jól esik. Így tettem én is, könnyű 80-as tempó, ami jó az autónak és a fogyasztásnak is. Igen, jeleztek szemből villogással. A kazahok állandóan dudálnak, villognak, fene tudja, miért. Szóval azt is ignoráltam…
Így esett, hogy bemértek gyorshajtásért és félreállítottak. Nem tudtak angolul, németül, hát felhívtak valakit, hogy ez most 200 dollár lesz. Hát az biztos nem, mondtam nekik. Inkább mutassák meg a videót, meg hogy mennyivel mentem, ha egyáltalán tudják. Sajnos volt videó, viszont 62-vel mértek csak be, az állításuk szerinti 73 helyett. Így rögtön felére csökkent a büntetés. No, de hát álljon meg a menet, az egy félhavi kazah átlagfizetés!
Mondtam, hogy csak kb. 30 dodót tudok adni, érjék be annyival. Beérték, viszont nem akartak visszaadni. Végül azt is sikerült elintézni, viszont mindenféle igazolópapír nélkül engedtek el, így a határon még lehetséges némi kalamajka az esetből. Kicsit sokalltam még így is a kifizetett pénzt, de azért örültem, hogy nem az eredeti összeget kellett kinyögni. Astanában aztán felvilágosítottak, hogy ekkora gyorshajtásért kb. 15 dollárt kellett volna fizetnem… Legközelebb még annyit se fogok adni!
Almatyban ugye cserélték az üzemanyagpumpát, a benzinszűrőt, pár fékcsövet és a fékerőszabályzót. De még így se jutottunk el problémamentesen Astanába. Az új fékcső egyik csatlakozásánál nem volt jó a tömítés, szóval újra a Mitsubishi szervizben kötöttünk ki, ezúttal Astanában. Persze nincs összeköttetés a két szerviz között, ők nem vállalnak garanciát a másik márkaszerviz munkájára. Azért csak kisajtoltam belőlük egy ingyen diagnosztikát, majd a szerelés költségeit is elengedték, mivel vendégek vagyunk. Jól esett, főleg a bünti után!
Astana gyönyörű város, főleg, hogy tervezett és húsz éve még semmi nem volt a helyén… Felfedeztük magunknak a látványosságokat, a nagy részéhez elfuvarozott bennünket egy helyi jogász, akivel az egyik mecsetben ismerkedtem meg. A kazahok nagyon kíváncsiak, ez elősegíti az ismerkedést, de pl. reggel hatkor egy aranyfogsorú lovas megjelenése a puszta közepén annyira nem élvezetes. Főleg, ha egy szót sem értünk abból amit mondd, de azért fél órát sündörög a kocsi mellett. Én, már az ilyen alkalmakkor fel sem öltözöm, hogy kimenjek, majd elmegy.
Viszont sokszor pozitív egy ilyen találkozás: pl. Astanában összeismerkedtünk egy testvérpárral, akiktől sok mindent megtudtunk (aminek a jelentős részét videóban mondjuk inkább el!). Nagyon jól beszéltek angolul, a srác Pajero rajongó volt, ismeri a szervizeket, mit-hol érdemes. A lánytestvér pedig felajánlotta, hogy nála moshatunk és zuhanyozhatunk, ami nagyon jól jött, mivel mosni elég körülményes, zuhanyozni rendesen (nem vizet spórolva) meg legutoljára másfél hónapja tudtunk, még Budapesten.
Astana volt az utolsó látványosság, amit Kazahsztánban megnézni terveztünk, most újra Keletnek vesszük az irányt! Oroszországon keresztül belépünk Mongóliába és bevetjük magunkat a sűrűjébe. Enni- és innivaló dömpingre, internetre és normális útra, üzemanyagra nem számítunk, szóval egy darabig elképzelhető, hogy nem adunk ilyen sűrűn életjelet magunkról, de legkésőbb Ulánbátorból jelentkezünk!
