2014. július 19., Szombat
Ahogy az előző részben leírtam, egy padon sikerült kipihenni magam. Nem tudtam könnyűszerrel feltápászkodni, de Zsófi annyira unatkozott, hogy mostaztánmár induljunk el! Well, well, well welem szemben egy erőd volt, de erőd mindenfelé van, úgyhogy azt kihagytuk. Irány valami járgányt szerezni! Visszasétáltunk az óvároson keresztül a kikötő felé, ott láttunk kiadó, helyváltoztatás meggyorsítására alkalmas eszközöket. Közben bedobtunk egy igazi görög gyrost, már éppen hogy kibírtam ezt a 19 évet, lévén nagy gyros, dürüm, kebab, kebap, döner fan vagyok.
A robogó, mi és Korfu!
Találtunk egy olcsóbb kölcsönzőt, nem messze a komp indulóhelyétől. Ez azért is volt praktikus, mert a háromnapos ott tartózkodásunk, és a járgány visszaadása után nem kellett sokat sétálni a kikötőig. Nézelődtünk, hogy akkor most mivel menjünk, volt minden: kis és nagy robogó, quad, rendes motor, autó. A legolcsóbb verziót választottuk, mivel a többit feleslegesnek és drágának találtuk. A robogó három teljes napra (nem kellett este visszavinni) nem volt több, mint 30 euró! Ne ijedjünk meg, bérlésnél elveszik a jogosítványt és a bérlési papírokkal tudjuk igazolni, hogy van jogosultságunk vezetni a járgányt. Mondjuk Zsófi eljött úgy Magyarországról egy másfél hónapos Európa körútra, hogy nem hozott magával jogosítványt… Ezúton is gratulálok neki! Mindenesetre ez nem akadályozta meg abban, hogy robogózzon, mivel az benzinnel megy. Azzal is elég érdekesen.
Ilyen helyeken gurultunk! Zsófi, miért vagy ilyen morci?
Kívülről jól nézett ki a kapott robogó, és a sisakok sem voltak nagyon büdösek, de nem lennének vállalkozók a vállalkozók, ha egy picit nem trükköznének. Ugyebár üres tankkal kaptuk meg a robogót, rögtön mondta, hogy nyargaljunk el először tankolni, itt van a közelben. Teletöltöttem, aztán valahogy túl hamar kifogyott. Nem értettem, aztán rájöttem, hogy el van állítva a szintjelző, mert így a maradékot lenyúlhatják, amikor visszaviszik a csühögőt. Na, mondom, velem aztán nem babráltok ki! Három nap alatt kitapasztaltuk, hogy kb. mikor kellene kifogynia. Ha már üreset jelez még annyit lehetett vele menni, mint amennyit telitől üresig. Szép, fél tank benyát mindig lenyúlnak!
Ugródeszkáról fejesezés.
Szóval amikor visszavittük nem a szintjelző szerinti üres tankkal vittük vissza, hanem a valóságnak megfelelő üres tankkal. Remélem nézett egy jót, amikor megpróbálta lecsapolni a semmit a tankból. És még ő példálózott azzal, hogy ők katolikusok (közben ujjával a falon lógó Szűz Máriát hívta segítségül), soha senkit nem vernek át! Nagyon nem is, csak egy kicsit, ez még belefér odafönt is. Tehát felcuccoltunk a robogóra, a lábtartó helyére raktam a málhám, Zsófi mögém, rajta a saját málhája. Úgy néztünk ki, mintha Indiában szállítottunk volna két mázsa üstököspálma levelet. Nekiindultunk pár tippel és egy térképpel, amit a továbbiakban a robi visszapillantó tükrének műanyag tartójába raktunk. Első megállónkat egy Lidl-höz ütemeztük. Egy kis bevásárlás után tömérdek müzli társaságában távoztunk az üzletből.
A Lidlnél az indiai üstkököspálma szállítók.
Továbbgurultunk kempinget keresni, nem szórakoztunk már vadkempingezéssel, ezt a három napot kizárólag pihenéssel akartuk tölteni. Sikerült! Az első kemping nem tetszett annyira, viszont nem bírtunk már magunkkal, muszáj volt csobbanni egyet! Nem ez volt álmaink partja, így hamar továbbálltunk, ezt a napot a sziget feltérképezésének szántuk.
Csobbanás.
Felrángattuk a robogót olyan helyekre, hogy ihaj! Rejtett partokat keresve olyan utakon gurultunk le, hogy visszafele Zsófinak le kellett szállnia, különben nem tudtunk volna felmenni. Végül rátaláltunk a kimondhatatlan nevű Palaiokastritsa-ra. Nos, igen, ez az a hely, amit mindenki keres! Korfu legszebb települése és partjai találhatóak itt (jó, nem voltunk ott egy hónapot és nem kerültük meg a szigetet hajóval, úgy biztos lehet szebb helyeket is találni)! Egy egész olcsó, 12,5 eurós kempinget sikerült találni és még a robogóért sem kellett pluszban fizetni. Feldobtuk a sátrat, behajítottuk a táskákat, felpattantunk a robira, és irány újra csobbanni!
A sátor és a robogó igazán jó barátok lettek!
A tenger felé egy szép szerpentin vezetett, sok étteremmel és panzióval, apartmannal. Zseniális hely, több öböl van, amik általában zsúfoltak, de a víz nagyon tiszta. Menet közben felülről valahogy észrevettem egy eldugott kis beachet. Leparkoltunk, irány ugrálni! A La Grotta Bay egy olyan hely, amilyet én szeretnék egyszer nyugdíjas koromra! Van egy bár a meredek sziklafal alján, az öbölben meredek sziklák vannak, ahonnan óriásiakat lehet ugrálni.
Zsófi ugrik a nagy szikláról!
Sőt, van egy ugródeszka is, nem túl magasan! Napközben persze ez a hely is megtelik, de mindenki jól érzi magát: megy a zene, lehet koktélozni, napozni, ugrálni, úszkálni. Baromi jó hely! Ottlétünk alatt többször visszatértünk az öböl hűs vizébe (a sziklák eléggé leárnyékolják).
Ők ugranak. Csekkoljátok a videót!
Az ott mögöttem egy hatalmas szikla!
Víz alatt.
Nagynak nagy volt, de ízre gyatra…
Újabb part következett, Zsófit kicsit magára hagytam homokozni, és nekiindultam felfedezni. Végigmásztam a part mentén lévő hatalmas sziklákon, kb. negyed órát (hatalmas sziklafal tornyosult a tengerpart fölé, így csak úszni és mászni lehetett). Elérkeztem egy olyan helyre, ahol már nem voltak sziklák, csak a függőleges sziklafal határolta tenger.
Érkezés.
Egy közepesen szép fejes…
Beugrottam, úsztam kétszáz métert, és megtaláltam álmaim öblét. Nem volt ott senki, mivel csak hajóval lehetett megközelíteni (később találtam egy ösvényt felfelé ami egy privát házhoz vezetett, de a lakók gondolom eleget látták már ahhoz, hogy megunják…).
Így nézek ki úszás közben.
Visszacsatangoltam Zsófihoz, aki már befejezte a homokvárat, tollal a tetején zászlóként. Szóval akkor szedjük a cuccainkat és töltsük ott a délutánt! Na, mármost mivel úszni kellett, becsomagoltuk a vízálló táskába a türcsiket, ennivalókat, telefont ‘s miegymást.
Egy kis úszás a zacsival.
Végigmásztunk a sziklákon, aztán egyik kezemet felfelé tartva a zacskóval átértünk a besztpléjszforevörhöz. Ugráltunk, napoztunk, hűsöltünk, tökéletes volt. Lőttünk pár képet meg videót, és el is ment a nap. Visszaindultunk, csekkoltuk Zsófi homokvárát, valami szar-szemét-szar alak (egy kilenc éves kisfiú) ellopta a tetejéről a zászlóként funkcionáló tollat!
Zsófi a víz alatt.
Csináltam egy pár ilyet is…
Ezen bűncselekménynek állítsanak emléket e sorok örökre! Mondjuk Zsófi is megérdemelte, hiszen a túra során már kiderült róla, hogy egy igazi bűnöző! Nem tettünk feljelentést, inkább behuppantunk pizzázni a tegnapi rosszul sikerült gyrosozás után.
Mászok!
Megérte elvinni a kamerát!
Mi és az Álompart.
Az olasz-görög pizza! Visszamegyünk!
Nagyon finom pizzát ettünk egy olasz házaspárnál! Nem volt olyan semmilyen, mint az olaszoknál. Elfelejtettünk pénzt vinni, ott akartam hagyni a személyimet, hogy mindjárt hozzuk a pénzt. Ragaszkodtak hozzá, hogy majd holnap megadom, most már ideje teljesítenem férfiúi kötelességemet a sátorban (:aludni). Abszolút igazuk volt, másnap kifizettük nyájasan. Lefekvés előtt megnéztük a naplementét a közeli kolostor (vagy monostor?- sose tudom) mögötti sziklafalról.
A kolostor szikláján, nappal. Hát, igen…
Zseniális hely ez a Korfu, menjetek el, de tényleg (itt szeretném megköszönni a szüleimnek, hogy majdnem húsz évig félévente kétszer elmondták, hogy mennyire jó hely)! A harmadik, és egyben utolsó napon egy nudista strandot próbáltunk megkeresni, sikertelenül. Elmentünk viszont Sidariba, a szerelmesek alagútjához. Megérte! Mészkőfalak mindenütt a tenger szélén, és egy nagy alagút vezetett ki az egyik kis öbölből a tengerhez.
Az alagútban, mögöttünk a tenger.
Átúsztunk alatta, és persze ugráltunk. Az alagút tetejéről csak én ugrottam, mert Zsófi gyáva nyuszi, és nem mert. Hozzáteszem nálam is majdnem gatyát kellett cserélni: kb. tíz méter magas volt és érkezésnél a tengerfenék állítja meg a zuhanást, mivel a víz kb. 2,5 méter mély. Izgalmas élmény, szerintem elég jól átadja a videó. Ha legközelebb visszamegyünk, Zsófi is biztos leugrik, annyiszor dörgöltem már az orra alá, hogy mennyire király volt.
Ugrás az alagút tetejéről.
Hopp!
Az ott egy vihar. – leléptünk!
Az én gyávaságomról meg annyit, hogy egy helyi srác bőszen invitált hátraszaltózni a másik oldalra, ahol tizenöt méteres magasságból is lehetett ugrani. Kihagytam, megvár engem az még!
Zsófi robog.
Sidari felé én csapattam a robival, mint az állat, visszafele engedtem Zsófit duhajkodni. Útközben meg kellett állni egy egészségügyi szünetre, konkrétan egy döglött patkányt tartalmazó esővizes hordó mellett enyhítettem szorító vízügyeimen.
Kijelentkeztünk a kempingből, visszamentünk Korfu városába (Korfu szigetén Korfu városa, milyen fantáziadús!), leadtuk a robogót, benyomtunk egy utolsó szigeti gyrost és felszálltunk a kompra Igoumenitsa felé. Nem is írok többet, mert elérzékenyültem.
Palaiokastritsa
Na, jó még annyit, hogy erre a szigetre lehet heteket szánni, robogózni, felfedezni! Szüleim mondták, hogy érdemes megnézni Sisi hercegnő kastélyát is például, meg persze rengeteg partot. Sokat meséltek citromfa ligetekről, amiket szintén nem találtunk meg (csak béna olajfákat). Ha választanom kéne, hogy hova menjek vissza, ahol már jártam egyszer, Korfu lenne az!
