2014. július 5., szombat – Olhão, Albufeira
Mosással kezdtük a napot- ideje volt már, három pólót vittem összesen, melyek már elég érdekes szagállománnyal rendelkeztek. A mosás természetesen kézzel, mosószappannal történt, a legtöbb kempingben ugyanis mindenért, még a mosógép használatáért is fizetni kell…
Főztünk egy levest, jóllakottan és tisztán vágtunk neki felfedezni a partokat. Elvonatoztunk Faroba, onnan stoppal Albufeiraba autóztunk. Sokáig nem vettek fel minket, és az angolul kevéssé beszélő sofőrünk felvilágosított bennünket, hogy a portugálok nem szeretik felvenni a stopposokat, náluk ez nem divat. Kitett bennünket a parthoz közel, első dolgunk volt jegyeket venni a visszaútra, az utolsó előtti buszra (nehogy úgy járjunk, mint Párizsban). A partra egy árusokkal övezett sétány vezetett. Holland zászlók, színek lepték el a sétálóutcát- megteltek a kocsmák, éttermek a foci vb miatt. Egy sziklára épített hotel aljába vájt alagúton keresztül kiértünk az Atlanti-óceán partjára, és nem láttunk egy izgalmas sziklát sem. Úgy döntöttünk, hogy szánunk még egy napot a neten talált képeken látható sziklás helyek felkeresésére és a délután további részét strandolással töltjük.
Megmártózunk a jéghideg óceánban, napoztunk majd visszasétáltunk a buszállomásra. A buszvezető magyarokat megszégyenítő vezetési stílussal eljuttatott bennünket a buszpályaudvarra, ahonnan Faroig busszal, onnan Olhaoig vonattal utaztunk. A kemping felé vezető út mellett, a vonatsíneken átmászva találtunk egy nagyobb hiperszuper-marketet, felpakoltunk enni- és innivalóval és elvánszorogtunk a kempinghez. Lemostuk az óceán sóját és álomra hajtottuk a fejünket, remélve, hogy másnap megtaláljuk a lélegzetelállító sziklás partszakaszokat.
Korán indultunk, hogy ne menjen el az egész nap utazással (kb. vonattal egy órányira vannak egymástól a városok és az állomástól még gyalogolni/buszozni kell a partig). Hiába mentünk időben, a kinézett vonatot törölték, így inkább megvettük a buszjegyet Sevillába, mivel a déli vonalon nem közlekedik vonat Spanyolországba. Megreggeliztünk, jött a vonat, irány Portimao! Lebuszoztunk a partra, ahol elképesztő látvány fogadott bennünket. Szinte végtelen hosszúságú part, sok-sok sziklával a homokban és a vízben.
Strandolásunkat és a part látványvilágát nehéz lenne leírni, de a videóban minden benne van, amit a Praia da Rocha nyújthat. Borult volt az ég egész nap, így nem voltak sokan. Nem mondom, hogy melegünk volt, a nagy táskákat a kempingben hagytuk, csak egy-egy pulcsi volt nálunk. Ahogy a videóban is látszik, felmásztam a legnagyobb sziklára, ami óriási élmény volt- imádok mászni! A tetején megtámadtak a sirályok, ott fészkeltek, sajnos észrevett a vízimentő is, üvöltözött, hogy jöjjek le, de azonnal. Videóztam még egy keveset, aztán lemásztam. Mire leértem már két sárga-piros ruhás fogadott, Zsófi magyarázta nekik, hogy nyugalom, nem vagyok őrült. A srácok nem hitték el (gondolom nem sok embernek jut eszébe), amit csináltam.
Mondtam, hogy nincs kint tábla, hogy nem szabad, de megígértem, hogy többet nem mászok. Puffogtak még egy picit, hogy ők felelnek azért, ha leesek és meghalok, aztán békén hagytak. Szaladgáltunk. Zsófi a gumitestével átkúszott egy nagyon alacsony és éles szikla alatt, ami nekem nem sikerült (mert az én testem fából van)- eredmény a videóban… Végigsétáltunk a teljes parton, közben eleredt az eső. Mire visszaértünk, szabályos vihar kerekedett, sajnos kénytelenek voltunk visszavonulni. Amíg vártunk a buszra tanúi lettünk egy koccanásnak, amit a magyaros buszvezető (egy másik) megpróbált reprodukálni.
Úgy ment lefele a kanyargós, csúszós úton, hogy azt tanítani kellene. Egy merci nem akarta megadni az elsőbbséget jobb oldalt, buszosunk hiába fékezett a Sprinterből készült mikrobusz megállíthatatlanul csúszott lefelé. Szép manőver volt, 5 centi és nem marad orra a merdzsónak, hihetetlen de megúsztuk. Fagyiztunk egyet, hogy kiheverjük az utazás megpróbáltatásait, a kempingben nekiláttunk mexikói chilis babot főzni.
Tökéletes tábori kaja: egy kempingfőző segítségével, rizzsel, kukoricával, babbal, virslivel vagy darált hússal és persze a bárhol kapható zacskós porral könnyen elkészíthető bármikor. Még egy éjszakát maradtunk, mivel olcsó volt a kemping és másnap egész napos utazás várt ránk a Giblaltári-szoroshoz.