2014. 07. 01. kedd
Munkagépek zajára keltünk az Atlanti-óceán partján, Arcachonban – nagy traktorok simították a homokot, mert hát hogy néz ki egy huplis tengerpart!? A part mellett találtunk magunknak zuhanyzót (ami alapból a só leöblítésére volt hivatott), így vettünk egy reggeli fürdőt a jéghideg vízben. Felszerelkeztünk információval a tourist infoban, feltöltöttük a kamerát és a mobilokat. Komótosan megreggeliztünk és dél fele útnak indultunk Bordeaux-ba. Nem terveztünk sok mindent Bordeaux-ban, csak útba ejtettük Barcelona felé. Mivel egy nap alatt nem értünk volna oda, úgy döntöttünk, hogy megnézzük az útba eső városokat.
Bordeaux-ba megérkezve rögtön megnéztünk egy nagy és régi templomot. A templom előtti téren öreg papik petanggal ütötték el az időt, látszott, hogy ez az ő területük. Annyira az ő területük volt, hogy külön toalett volt kihelyezve számukra a tér szélén… Ez a létesítmény egy fém bódé volt, melyet egyszerre két személy vehetett igénybe. Nem vitték túlzásba az intimitás megőrzését, nagyjából hasmagasságig takart a bódé oldala, szabadon lehetett bámészkodni, vagy dumálni az öregekkel. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, el tudnék képzelni itthonra is pár ilyet a főbb terekre. Lényegesen igényesebb megoldás, mint a bokorba vagy a templom oldalába végezni a dolgunkat. Más kérdés, hogy lányok számára nem alkalmas, de ha jobban belegondolunk, nem sok lány venne szívesen igénybe egy efféle szolgáltatást…
Besétáltunk a belvárosba, természetesen megint eleredt az eső – tovább üldözött bennünket dél felé! Megcsodáltuk a város főbb nevezetességeit, egy szép téren megravioliztunk. A város bejárása után visszacaplattunk a pályaudvarhoz. Még fogalmunk sem volt arról, hogy hol fogunk aludni (ez általánosan igaz a túra minden éjszakájára nagyjából). A vonatok úgy alakultak, hogy éjfél után érkeztünk Toulouse városába, ahonnan hajnali hatkor ment a vonatunk Spanyolország felé. Az öt-hat óra fennmaradó időt kellett valahogy kitölteni, lehetőleg pihentető alvással.
Église Saint-Pierre de Bordeaux – eme gyönyörű épület előtt ebédeltünk.
Szerencsére a francia hozzáállás itt sem hagyott bennünket cserben. Körbekérdeztünk a pályaudvaron, hogy itt lehet-e aludni, elirányítottak minket egy információs szobába. Ott ült egy srác, aki elmondta, hogy lekéste a vonata a csatlakozást, amivel elérte volna a reggeli repülőjét, így a városban kell éjszakáznia. A francia állami vonattársaság a pályaudvar melletti hotelben adott neki szobát, gondoltuk mi is elmondjuk a gondunkat, próba-szerencse. Az ügyintéző csodák csodájára nekünk is adott egy szobát, annak ellenére, hogy nem késett a vonatunk, csak úgy alakult (mindig úgy alakult…), hogy nem volt hol eltöltenünk azt a hat órát, amíg a menetrend szerinti vonat elindul.
Tehát ingyen és bérmentve szunyókáltunk öt boldog órát a hotelszobában, majd felkeltünk a telefonos ébresztőre. Reggel finom reggeli várt bennünket, ennél jobbat elképzelni se tudtunk, nagyon jól esett a nyugodt éjszaka a puha ágyban, pláne a reggeli! Sajnos nem maradhattunk örökre a hotelban, felszálltunk a hajnali vonatra, ami elrepített bennünket Portbou-ba, Spanyolország határ menti, gyönyörű tengerparti városkájába!